Negyven felett

… Én már csak ilyen vagyok!  Én már nem változom! …

„Korábban úgy gondoltuk, hogy 5 éves korra véglegesen kialakul az agyállomány. Az idegtannal foglalkozók megállapították, hogy az agy kamaszkorig növekszik, s az elülső kéregállomány sem hagy fel a fejlődéssel 25 éves korig.
Az új kutatási eredmények szerint azonban az agy növekedése soha nem szűnik meg, egész életünkben mindegyere új sejtek érkezek agyunkba, pótolva az elkopottat …
Mit jelent mindez? Nos, nem kevesebbet, mint hogy szüntelenül tanulhatunk, változhatunk és fejlődhetünk, hisz a szó szoros értelmében naponta újraalkothatjuk agyunkat …
Lehetőséget kaptak tehát, hogy új gondolataik támadjanak, megváltoztassák korábbi elképzeléseiket, s pillanatról pillanatra újrateremtsék az önök által megtapasztalt valóságot. Immár nem csupán közhely, hogy a pozitív gondolkodás meghozza a gyümölcsét …”

/Candance B. Pert: Érezd magad istenien! (2007)/

Jó hír vagy rossz?
Egyel több ok, hogy tegyek magamért,
vagy elvesztettem egy kényelmes érvet, ami mögött meghúzódva kitartok a régi, a megszokott mellett?