Kineziológia bővebben:
Mindannyian rendelkezünk öngyógyító mechanizmussal, de nem mindig tudjuk élvezni áldásos hatását, mert működését jelentős mértékben befolyásolja a stressz.
Amikor stresszt említünk, többnyire a főnökünk, a párunk, a szomszédunk, esetleg a kifizetetlen számláink, vagy a forgalmi dugóban, bosszankodással töltött időnk jut eszünkbe.
A stressz alapvetően a túlélésünket hivatott szolgálni.
Amikor veszélyes helyzetbe kerülünk, az idegrendszerünk felkészít minket, helyzettől függően a menekülésre vagy a harcra. Ilyenkor stresszhormonok szabadulnak fel, felgyorsul a szívverés, a légzés …. stb., miközben a “működések”, amik a túlélés szempontjából ráérnek (pl. emésztés), azok lelassulnak, háttérbe szorulnak.
Ez zajlik a szervek szintjén.
Mi történik a sejtek szintjén? A sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez, vízhez, tápanyaghoz … stb., vagyis a stressz ezen a szinten is jelentős hatással bír.
Amikor a vészhelyzet elmúlik, helyreáll a testben az egyensúlyi állapot. Normalizálódik a stresszhormonok szintje, a légzés, a szívritmus … és befejeződik az emésztés.
Túléltünk egy veszélyes helyzetet!
Ez a program, mint sikeres program elmentésre kerül, hogy legközelebb, hasonló helyzetben, mint kész forgatókönyv pillanatok alatt elérhető legyen.
(Erre még később visszatérek.)
A probléma akkor kezdődik, amikor beleragadunk egy stresszhelyzetbe. Az adott szituációt követően napokkal később is, a gondolataink által “vészhelyzetben” tartjuk magunkat, ezzel állandósítjuk a stresszreakciókat. A gondolataink gyakorlatilag átveszik az irányítást felettünk és eközben negatív biokémiai folyamatoknak tesszük ki a testünket.
A probléma másik variációja, mikor a stresszhelyzetek egymást érik az életünkben. Ezzel ugyanazt a megterhelő hatást gyakoroljuk a fizikai testünkre, mint az előbb említett esetben.
Csak akkor ér minket stressz, amikor valóban életveszélybe kerülünk, vagy ha meghalljuk a főnökünk hangját, esetleg ha a csúcsforgalomban értékes időnk percei tűnnek el a semmibe?
Most térnék vissza a túlélőprogramjainkhoz.
Az emlékek a sejtjeinkben energiamintázatokként raktározódnak el, már a kezdetektől.
Így a logikus gondolkodás kialakulása előtti időkből is vannak “emlékeink”, megküzdési stratégiáink.
Nem is kevés. Ezek közül nyilván a romboló emlékek, a hozzájuk kapcsolódó negatív érzelmek azok, amik későbbi életünk során problémát okozhatnak.
Amikor ezek az emlékek és érzelmek ismét aktiválódnak, akkor a kisgyermek szintjén aktiválódnak, úgy ahogy az korábban “elmentésre” kerültek; vagyis 25, 30, 40 … éves korban, de nem egy 25, 30, 40… éves racionális gondolkodásának megfelelő szinten!
Mitől aktiválódnak ezek az emlékek, érzelmek?
Bármitől, amivel kapcsolatban a régi szituációra asszociálunk, és ez nagyon gyakran nem tudatosan történik. Nem csak maga az asszociáció, de a kiváltott érzelem megélése sem feltétlenül zajlik tudatosan.
Az érzelmeinket megélhetjük:
- tudatosan: A bennünk dolgozó érzelmeknek nagyon kicsi töredékét (egyes vélemények szerint csupán 2%-át) tudjuk tudatos szinten beazonosítani.
- tudat alatt: A tudat alatt megélt érzelmeknél azt tapasztaljuk, hogy pl. szomorúság van bennünk, de nem tudjuk megnevezni az okát.
- tudattalanul: Ezeket az érzelmeket is megéljük, pl. amikor valaki egy semlegesnek minősülő helyzetben idegesen, csapkodva intézi a tennivalóit. A reakciójára nincs ésszerű magyarázat és miközben a környezete jelzi az érthetetlen viselkedését, csak ennyit felel: “Dehogy, nem is vagyok ideges!” és anélkül, hogy felismerné a benne zajló folyamatokat, kapkodó tevékenységét tovább folytatja.
Tehát a stresszhatás
- valódi életveszélyes helyzetek,
- veszélyesnek értelmezett (elkések, mit szólnak majd …) szituációk,
- tudat alatt és a tudattalanul megélt, újra aktiválódott negatív emlékek és érzelmek mentén keletkeznek bennünk.
És ne feledjük, hatnak az életminőségünkre!
Betegségek, mozgási problémák, fájdalmak esetén is a keletkezett blokkok feltérképezése, feloldása a cél, az érzelmi háttér feldolgozása révén. Ehhez a kineziológia széles eszköztára áll a kineziológus rendelkezésére. A kineziológiai kezelésnek az a célja, hogy feloldja azokat a blokkokat, amik az adott témával kapcsolatban, a test öngyógyító mechanizmusának működését korlátozzák, gátolják, ezzel teszi lehetővé az egyensúly helyreállítását.
Dr. Máté Gábor: A test lázadás
“A legtöbb szülő tényleg feltétel nélkül szereti a gyermekeit, és tényleg azt reméli, hogy sikerül is átadnia ezt a szeretet. Fontos, hogy ezt tudjuk, még akkor is, ha végeredményben nem ez számít. Ami számít, az a gyerek tudat alatti észlelésének összessége, amelyek a világgal való kapcsolatának legbelső értelmezésén alapulnak. Ezek az értelmezések a legmélyebb sejtszinten vésődnek be az emberbe, ezek alkotják a biológiai hiedelmeinket, amelyek a legnagyobb mértékben irányítják az érzéseinket, a cselekedeteinket és a reakcióinkat.
És az ilyen tudat alatti hiedelmek által okozott stressz jelentősen hozzájárul a különféle betegségek kialakulásához (…) Bármi legyen is a kezelés, a gyógyulás lényege abban rejlik, ami belül van. Az embernek a gyógyulás érdekében meg kell változtatnia a belső milliőjét. (…)
A kezelések bármely fajtáját választják is az emberek (…) a gyógyulás kulcsa minden esetben az egyén tudatos, szabad és önálló választása.”
A kineziológia fogalma:
A kineziológia alternatív, holisztikus, komplementer jellegű pszichológiai és pedagógiai elemeket is tartalmazó módszer, melynek célja a test energetikai egyensúlyának helyreállítása, a test öngyógyító mechanizmusának a beindítása.
Nem diagnosztizál és nem gyógyít, hanem az öngyógyítás lehetőségét teremti meg.
(holisztikus: az embert testi, lelki, szellemi egységében vizsgálja)
Cél a kiegyensúlyozott energiaáramlás útjában álló akadályok oldása, ami által beindulhat a szervezet öngyógyító mechanizmusa.
A kineziológia kifejezés a görög kinezis (mozgás) és logosz (tudomány) szóból ered. A kineziológia a mozgás tudománya. A mozgás meghatározza egészségi állapotunkat, érzelmeinket, lelki közérzetünket, befolyásolja kapcsolatunkat embertársainkkal, önmagunkkal. A kineziológiai kezelés célja a jelenbeli és múltbéli stresszek feloldása speciális korrekciós technikák segítségével. Az izomtesztelést mint speciális biofeedback alkalmazza az energetikai kiegyensúlyozatlanság megállapítására, segítségével visszajelzést kap a tudat, a tudatalatti és a test szintjéről, és ezzel feltárja az izomrendszernek az energiarendszerrel összefüggő kiegyensúlyozatlanságát.
Története:
1800-as évek elején egy Palmer nevű csontkovács jött rá, hogy bizonyos mozdulatokkal, izomeredet kezelésével feszültséget lehet oldani. Kitalálta az izomtesztelést.
A 40-es években Kembel az izomtesztelést a biztosítási ügyekben kezdte használni annak megállapítására, hogy milyen fokú, a baleset következtében kialakult testi fogyatékosság.
Az 1960-as évek elején dr. George Goodheart amerikai kiropraktőr dolgozta ki az izmok vizsgálatának és tesztelésének koncepcióját. Rájött arra, hogy nem mindig a görcsös izom felelős a fájdalomért, hanem annak gyenge ellenpárja, amely az egyensúly érdekében szükséges ellenerőt nem tudja kifejteni. Miután ezt a gyengeséget kiküszöbölte, a gyenge izom tónusának, állapotának vizsgálatára dolgozta ki az izomtesztelés módszerét, s ezt Alkalmazott Kineziológiának nevezte el. Ebből mára nagyon sok kineziológiai ág fejlődött ki.
1964-ben jelentette meg az izomtesztről írott könyvét.
1970-ben Goodheart a megfelelő izmokat kapcsolatba hozta a kínai orvoslásból ismert meridiánokkal.
1973-ban dr. John F. Thie megalkotta a Touch for Health módszerét, majd megjelentette “Touch for Health” ( Gyógyító érintés) című könyvét a laikusoknak szánt alkalmazott kineziológiáról.
1975-ben megalakult az “International Collage of Applied Kinesiology” (ICAK).
1997-től a kineziológia Magyarországon a természetgyógyászathoz tartozó, hivatalosan elismert szakma.
Gyakorlását és képzését a 11/1997.(V.28)NM rendelet szabályozza. Ennek értelmében minden természetgyógyásznak állami szakvizsgát kell tennie az Országos Kórházi Főigazgatóságnál.
A KINEZIOLÓGIA NEM DIAGNOSZTIZÁL,
A BETEGSÉGEK KEZELÉSÉBEN KIEGÉSZÍTŐ MÓDSZERKÉNT ALKALMAZHATÓ.
NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST.
A kineziológia a kiegyensúlyozott energiaáramlás útjában álló akadályok feloldását célozza, beindítva a szervezet öngyógyító mechanizmusát.