” A “menekülj vagy küzdj” reakció ma is ugyanazt a célt szolgálja, mint az evolúció során mindvégig: biztosítja az életben maradásunkat.

Csakhogy időközben elveszítettük a a kapcsolatot azokkal a zsigeri érzésekkel, amelyek a veszélyre figyelmeztetnek minket.

A szervezetünk ugyan a megfelelő módon reagál a stresszre, ám az elménk nincs tudatában a veszélynek.

Fiziológiailag stresszes állapotban vagyunk, miközben alig vagy egyáltalán nem vagyunk tudatában a szervezetünket érő kellemetlenségeknek, a distressznek.

Mint Selye is rámutatott, a legtöbb ember életében – legalábbis az ipari társadalmakban – a legjelentősebb stresszorok mind érzelmi eredetűek.”

(Forrás: Dr. Máté Gábor: A test lázadása 2004 (65-66.old.)