(Stressz lebontás)

Ez a kineziológiai módszer alapvető stresszoldó technikákat alkalmaz az izomteszteléssel ötvözve. A rendszer foglalkozik a halogatással, kiégettséggel, fóbiákkal, függőségekkel, a rögzült érzelmekkel, a negatív hitrendszerekkel illetve, hogy adott problémával kapcsolatban mely szerv reflexpontok
billentek ki  az egyensúlyból.

A kineziológia ezen ágát Dr.Wayne W. Topping alkotta meg. 
Selye János stressz elméletét alkalmazta a gyakorlatban a kineziológia keretei között.

Selye a stressz három különálló szakaszát különböztette meg:

• A vészhelyzeti reakció szakaszában a test riadót fúj, a stresszor megjelenésére adott válaszként. Az ellenállóképesség csökken. Ez az „üss vagy fuss” reakció.
• Ezután az ellenállás szakasza következik. A test az ellenállóképességét a normális fölé emeli, hogy alkalmazkodjon a stresszor folyamatos jelenlétéhez.
• A kimerültség szakaszában a testnek nincs tovább energiája a stresszorhoz való igazodáshoz, és megjelennek a stresszel kapcsolatos betegségek jelei.

A stresszreakciók

(izomfeszülés,
szívverés felerősödése,
bizonyos biokémiai folyamatok beindulása,
végtagok kihűlése – mivel a vér az izmokba és a létfontosságú szervekbe áramlik,
vérnyomás emelkedése,
vörösvértestek számának növekedése, annak érdekében, hogy több oxigént tudjon szállítani,
fehérvértestek számának növekedése,
endorphin vérbe kerülése, hogy a fájdalmat a vészhelyzet idejére blokkolja…)

létfontosságúak, hiszen nagymértékben növelik a túlélési esélyeinket valódi vészhelyzet idején, azonban egészségünk ellen hat, ha a stresszreakciót folyamatosan, szükségtelenül váltjuk ki.

Fontos! Nem számít, hogy a stresszor valódi vészhelyzet vagy „csak” észlelt vészhelyzet! Az utóbbi esetben is lezajlanak a  stresszreakciók.

„Ha ma csökkentjük a stresszt, megelőzhetjük a holnap betegségeit.”
/ Dr.Wayne W. Topping kineziológus/

(Forrás:Dr.Wayne W. Topping – Győzelem a stressz felett)