depresszió
cimke bejegyzései
NEP – Kineziológia
Neuroemocionális pályák
A kineziológiai módszereken belül, új, sajátos eszköz az érzelmi ügyek feldolgozásához.
Öt alapérzelem idegrendszeri kiegyensúlyozását teszi lehetővé.
Ennek a kineziológiai rendszernek
a témája a túlélési érzelmek:
-
a HARAG
(düh, gyűlölet, ingerültség, korlátozottság)
-
a FÉLELEM
(szorongás, aggodalom, rossz előérzet, depresszió, fóbia)
-
a PÁNIK
(társadalmi kapcsolatok elvesztése, szeparációs szorongás,
magányosság, bánat, gyász)
-
a MOTIVÁCIÓ hiánya
(elvárásokkal, az érdeklődés hiányával,
folyamatos sóvárgással kapcsolatos témák)
-
a GONDOSKODÁS hiánya
(ami lehet önmagunkkal vagy másokkal kapcsolatos), vagy
épp ellenkezőleg, az eltúlzott gondoskodás igénye;
a kötődés minőségéről szól, családtagokkal, párkapcsolatokban,
autisztikus problémáknál, kapcsolati függőségeknél.
Ide tartozik, ha nem tudok kapcsolódni másokhoz,
pl. az újszülött gyermekemhez.
A kineziológia, ezzel a megközelítéssel lehetőséget ad az öt alapérzelemhez
(HARAG, a FÉLELEM, a PÁNIK, a MOTIVÁCIÓ és a GONDOSKODÁS)
kapcsolódó neurológiai útvonalak közvetlen kiegyensúlyozására, nagyon mély stresszmentesítésére;
ezt követően pedig, a test izmaiban és a vegetatív idegrendszerben, az adott érzelem által kifejtett fiziológiai hatás feloldására.
Az érzéseink mentén alakul a mindennapi érzelmi életünk, a viselkedésünk, az egészségünk, összességében az életminőségünk.
Az érzelmeinket megélhetjük
- tudatosan:
A bennünk dolgozó érzelmeknek nagyon kicsi töredékét
(egyes vélemények szerint csupán 2%-át) tudjuk tudatos
szinten beazonosítani.
- tudat alatt:
A tudat alatt megélt érzelmeknél azt tapasztaljuk, hogy
pl. szomorúság van bennünk, de nem tudjuk megnevezni az okát.
- tudattalanul:
Ezeket az érzelmeket is megéljük, pl. amikor valaki egy semlegesnek
minősülő helyzetben idegesen, csapkodva intézi a tennivalóit.
A reakciójára nincs ésszerű magyarázat és miközben a környezete
jelzi az érthetetlen viselkedését, csak ennyit felel:
“Dehogy, nem is vagyok ideges!” és anélkül, hogy felismerné a
benne zajló folyamatokat, kapkodó tevékenységét tovább folytatja.
Alkalmazási területe a teljesség igénye nélkül:
- Félelmek
- Szorongások
- Depresszió
- Aggodalom
- Fóbia
- Alvási probléma
- Fogcsikorgatás
- Pánik
- Düh
- Gyűlölet
- Elhúzódó gyász
- Motiválatlanság
- Kapcsolatteremtési probléma
- Magány
- Félénkség
- Függőség
A KINEZIOLÓGIA NEM DIAGNOSZTIZÁL.
A BETEGSÉGEK KEZELÉSÉBEN KIEGÉSZÍTŐ TERÁPIAKÉNT ALKALMAZHATÓ.
NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST.
A kineziológia a kiegyensúlyozott energiaáramlás útjában álló akadályok feloldását célozza, beindítva a szervezet öngyógyító mechanizmusát.
Stressz
„Az emberek általában azt értik a „stresszes vagyok” kifejezésen, hogy erős idegrendszeri izgalmat tapasztalnak valamilyen különösen megterhelő helyzetben – leginkább a munka, a családi élet, a kapcsolatok, az anyagiak vagy az egészség területén. Csakhogy az idegfeszültség érzete önmagában nem definiálja a stresszt – sőt, szigorúan véve nincs is mindig jelen, amik
or az ember stresszes. A stressz, legalábbis a mi definíciónkban, független az egyén szubjektív érzéseitől. A stressz a szervezetben – az agyban, a hormonrendszerben, az immunrendszerben és sok más belső szervben – végbemenő objektív fiziológia folyamatok mérhető sora. Mind az állatok, mind az emberek elszenvedhetnek stresszt anélkül, hogy a tudatában lennének.”
„A stressz nem idegfeszültség – mutat rá Selye. – A stressz reakciói olyan alacsonyrendű állatoknál is előfordulhatnak, amelyeknek egyáltalán nincsenek idegrendszerük. (…) Sőt, a stressz még a testen kívüli sejtkultúrákban is felidézhető.”
A stressz: a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre (Selye János meghatározása alapján)
A stresszt kiváltó okot stesszornak nevezzük, az emberek ezekre adott válaszai a stresszreakciók.
A stressz nem olyasmi, amit el kell kerülni. Valójában nem is lehet. Az abszolút stresszmentes állapot a halál.
Lényegtelen, hogy a stresszor maga kellemes-e vagy kellemetlen. Hatása kizárólag attól függ, hogy mennyire veszi igénybe a szervezet alkalmazkodóképességét. Fontos megemlíteni, hogy a szervezet alkalmazkodóképessége, vagy adaptációs energiája véges és kimeríthető.
A szervezetnek a stressz hatására mindig a leggyengébb “láncszeme” (szív, vese, gyomor…) szakad el, jóllehet minden rész egyaránt ki volt téve a hatásnak.
„Selye felfedezte, hogy a stressz biológiai hatása elsősorban háromféle szervet, illetve szövetet érint: a hormonrendszert – látható elváltozásokat okozva a mellékvesében –, az immunrendszert – számos immunsejtet tartalmaz a lép, a csecsemőmirigy, a nyirokcsomók –, végezetül változást idéz elő a belek és a gyomor nyálkahártyájában.”
Stresszt azok a dolgok okoznak, amelyekkel szemben gátoltságot, félelmet és ezekből eredő cselekvőképtelenséget érzünk.
A stresszre adott érzelmi reakciók többek között az alábbiak lehetnek:
Szorongás (aggódás, félelem, feszültség), harag, agresszió, levertség, depresszió, fásultság…
A stresszre adott fizikai reakciók:
Fejfájás, izzadás, remegés, súlyos esetben ájulás…a stresszre az egész szervezetünk reagál.
Amennyiben a stresszt feldogozzuk, életünkre gyakorolt hatása csökken vagy megszűnik.
Az érzelmi stresszek feldolgozása nagyon fontos, hiszen agyunk, testünk tárolja ezeket, és ezekkel együtt saját válaszreakciónkat is (pl: sértődöttség, harag, ellenállás..). Amikor életünk során ismét hasonló helyzetbe kerülünk, a régi beidegződések szerint reagálunk a külvilágra, s ezen változtatni csak a stressz feldolgozásával tudunk.
A jelenbeli stressz megoldása: a múlt feltárása, tudatosítása és feloldása.
(Forrás: Selye János: Életünk és a stress, Dr. Máté Gábor: A test lázadása)