Még több a kineziológiával kapcsolatban:
Mindannyian rendelkezünk öngyógyító mechanizmussal, de nem mindig tudjuk élvezni áldásos hatását, mert működését jelentős mértékben befolyásolja a stressz.
Amikor stresszt említünk, többnyire a főnökünk, a párunk, a szomszédunk, esetleg a kifizetetlen számláink, vagy a forgalmi dugóban, bosszankodással töltött időnk jut eszünkbe.
A stressz alapvetően a túlélésünket hivatott szolgálni.
Amikor veszélyes helyzetbe kerülünk, az idegrendszerünk felkészít minket, helyzettől függően a menekülésre vagy a harcra. Ilyenkor stresszhormonok szabadulnak fel, felgyorsul a szívverés, a légzés …. stb., miközben a “működések”, amik a túlélés szempontjából ráérnek (pl. emésztés), azok lelassulnak, háttérbe szorulnak.
Ez zajlik a szervek szintjén.
Mi történik a sejtek szintjén? A sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez, vízhez, tápanyaghoz … stb., vagyis a stressz ezen a szinten is jelentős hatással bír.
Amikor a vészhelyzet elmúlik, helyreáll a testben az egyensúlyi állapot. Normalizálódik a stresszhormonok szintje, a légzés, a szívritmus … és befejeződik az emésztés.
Túléltünk egy veszélyes helyzetet!
Ez a program, mint sikeres program elmentésre kerül, hogy legközelebb, hasonló helyzetben, mint kész forgatókönyv pillanatok alatt elérhető legyen.
(Erre még később visszatérek.)
A probléma akkor kezdődik, amikor beleragadunk egy stresszhelyzetbe. Az adott szituációt követően napokkal később is, a gondolataink által “vészhelyzetben” tartjuk magunkat, ezzel állandósítjuk a stresszreakciókat. A gondolataink gyakorlatilag átveszik az irányítást felettünk és eközben negatív biokémiai folyamatoknak tesszük ki a testünket.
A probléma másik variációja, mikor a stresszhelyzetek egymást érik az életünkben. Ezzel ugyanazt a megterhelő hatást gyakoroljuk a fizikai testünkre, mint az előbb említett esetben.
Csak akkor ér minket stressz, amikor valóban életveszélybe kerülünk, vagy ha meghalljuk a főnökünk hangját, esetleg ha a csúcsforgalomban értékes időnk percei tűnnek el a semmibe?
Most térnék vissza a túlélőprogramjainkhoz.
Az emlékek a sejtjeinkben energiamintázatokként raktározódnak el, már a kezdetektől.
Így a logikus gondolkodás kialakulása előtti időkből is vannak “emlékeink”, megküzdési stratégiáink.
Nem is kevés. Ezek közül nyilván a romboló emlékek, a hozzájuk kapcsolódó negatív érzelmek azok, amik későbbi életünk során problémát okozhatnak.
Amikor ezek az emlékek és érzelmek ismét aktiválódnak, akkor a kisgyermek szintjén aktiválódnak, úgy ahogy az korábban “elmentésre” kerültek; vagyis 25, 30, 40 … éves korban, de nem egy 25, 30, 40… éves racionális gondolkodásának megfelelő szinten!
Mitől aktiválódnak ezek az emlékek, érzelmek?
Bármitől, amivel kapcsolatban a régi szituációra asszociálunk, és ez nagyon gyakran nem tudatosan történik. Nem csak maga az asszociáció, de a kiváltott érzelem megélése sem feltétlenül zajlik tudatosan.
Az érzelmeinket megélhetjük
- tudatosan: A bennünk dolgozó érzelmeknek nagyon kicsi töredékét (egyes vélemények szerint csupán 2%-át) tudjuk tudatos szinten beazonosítani.
- tudat alatt: A tudat alatt megélt érzelmeknél azt tapasztaljuk, hogy pl. szomorúság van bennünk, de nem tudjuk megnevezni az okát.
- tudattalanul: Ezeket az érzelmeket is megéljük, pl. amikor valaki egy semlegesnek minősülő helyzetben idegesen, csapkodva intézi a tennivalóit. A reakciójára nincs ésszerű magyarázat és miközben a környezete jelzi az érthetetlen viselkedését, csak ennyit felel: “Dehogy, nem is vagyok ideges!” és anélkül, hogy felismerné a benne zajló folyamatokat, kapkodó tevékenységét tovább folytatja.
Tehát a stresszhatás
- valódi életveszélyes helyzetek,
- veszélyesnek értelmezett (elkések, mit szólnak majd …) szituációk,
- tudat alatt és a tudattalanul megélt, újra aktiválódott negatív emlékek és érzelmek mentén keletkeznek bennünk.
És ne feledjük, hatnak az életminőségünkre!
Betegségek, mozgási problémák, fájdalmak esetén is a keletkezett blokkok feltérképezése, feloldása a cél, az érzelmi háttér feldolgozása révén. Ehhez a kineziológia széles eszköztára áll a kineziológus rendelkezésére. A kineziológiai kezelésnek az a célja, hogy feloldja azokat a blokkokat, amik az adott témával kapcsolatban, a test öngyógyító mechanizmusának működését korlátozzák, gátolják, ezzel teszi lehetővé az egyensúly helyreállítását.
Dr. Máté Gábor: A test lázadás
“A legtöbb szülő tényleg feltétel nélkül szereti a gyermekeit, és tényleg azt reméli, hogy sikerül is átadnia ezt a szeretet. Fontos, hogy ezt tudjuk, még akkor is, ha végeredményben nem ez számít. Ami számít, az a gyerek tudat alatti észlelésének összessége, amelyek a világgal való kapcsolatának legbelső értelmezésén alapulnak. Ezek az értelmezések a legmélyebb sejtszinten vésődnek be az emberbe, ezek alkotják a biológiai hiedelmeinket, amelyek a legnagyobb mértékben irányítják az érzéseinket, a cselekedeteinket és a reakcióinkat.
És az ilyen tudat alatti hiedelmek által okozott stressz jelentősen hozzájárul a különféle betegségek kialakulásához (…) Bármi legyen is a kezelés, a gyógyulás lényege abban rejlik, ami belül van. Az embernek a gyógyulás érdekében meg kell változtatnia a belső milliőjét. (…)
A kezelések bármely fajtáját választják is az emberek (…) a gyógyulás kulcsa minden esetben az egyén tudatos, szabad és önálló választása.”
A KINEZIOLÓGIA NEM DIAGNOSZTIZÁL,
A BETEGSÉGEK KEZELÉSÉBEN KIEGÉSZÍTŐ MÓDSZERKÉNT ALKALMAZHATÓ.
NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST.
A kineziológia a kiegyensúlyozott energiaáramlás útjában álló akadályok feloldását célozza, beindítva a szervezet öngyógyító mechanizmusát.