“Az érzelmek értelmezik számunkra a világot. Jelző funkciójuk van, elárulják hogyan érinti belső állapotunkat a külvilág inputja. Az érzelmek a jelen ingereire adott válaszok, amelyek a múltbéli tapasztalatok emlékein szűrődnek át, és a múlt észlelése alapján előrevetítik a jövőt.

Az érzelmek átéléséért és szabályozásáért felelős agyi struktúrák, legyenek azok akár a kéregben, akár a köztiagyban, a szülői inputra adott válaszok révén fejlődnek, mint ahogyan a látás idegpályái a fényre adott válaszok révén alakulnak ki. …

Az amigdala, egy mandula alakú struktúra az agy halántéklebenyében, a félelmi és szorongási reakciók egyik fő szabályozója. Sok benne a  benzodiazepin-receptor*, amelyek aktiválódva gátolják a félelemre adott reakciókat. Azoknak a felnőtt patkányoknak az amigdalája, amelyeket az anyjuk többet nyalogatott és tisztogatott, sokkal több benzodiazepin-receptort tartalmazott, mint azoké, amelyek kevesebb gondoskodást kaptak. A csecsemőkori anyai gondoskodás befolyásolta a felnőtt agyában a szorongás szabályozásának fiziológiáját. Az eltérések nem voltak visszavezethetők genetikai tényezőkre.”