XII.

cimke bejegyzései

 
 

Kineziológia

A kineziológia azzal, hogy rávilágít a problémák gyökerére és feloldja a blokkokat, az egészség, a lelki egyensúly helyreállítását teszi lehetővé mellékhatások nélkül.

 


A kineziológia hozzájárul

  • A testi-lelki egészség és egyensúly létrehozásához és fenntartásához.
  • Az önbizalom és az önértékelés növeléséhez.
  • A képességek kibontakoztatásához.dreamstimeextrasmall_10863000
  • A célok megvalósításának útjában álló, belső akadályok azonosításához, feloldásához.
  • A stresszhelyzetek, félelmek kezeléséhez.
  • Önmagunk jobb megismeréséhez, a tudatosság fejlesztéséhez.
  • A munkahelyi, családi konfliktusok rendezéséhez.
  • Az energiaszint növeléséhez.
  • Az életminőség javításához.

A kineziológia hatékonyan és gyengéden oldja fel a negatív érzelmek mentén, az energiarendszerben keletkezett blokkokat. Ez a rendszer az akupunktúrás pontokon keresztül stimulálható.

 


A kineziológiai munka során dolgozunk
– az érzelmekkel,
– a gondolatokkal – hitrendszerekkel,
– a fizikai testben lerakódott feszültségekkel.
Az energetikai kineziológia rendszer gerincét a problémával kapcsolatos idegrendszeri struktúrák stresszmentesítése képezi.

 


Mindannyian rendelkezünk öngyógyító mechanizmussal, de nem mindig tudjuk élvezni áldásos hatását, mert működését jelentős mértékben befolyásolja a stressz.

Amikor stresszt említünk, többnyire a főnökünk, a párunk, a szomszédunk, esetleg a kifizetetlen számláink, vagy a forgalmi dugóban, bosszankodással töltött időnk jut eszünkbe.

A stressz alapvetően a túlélésünket hivatott szolgálni.

Amikor veszélyes helyzetbe kerülünk, az idegrendszerünk felkészít minket, helyzettől függően a menekülésre vagy a harcra. Ilyenkor stresszhormonok szabadulnak fel, felgyorsul a szívverés, a légzés …stb., miközben azok a “működések”, amik a túlélés szempontjából ráérnek (pl: emésztés), azok lelassulnak, háttérbe szorulnak.
Ez zajlik a szervek szintjén.
Mi történik a sejtek szintjén? A sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez, vízhez, tápanyaghoz …stb., vagyis a stressz ezen a szinten is jelentős hatással bír.

Amikor a vészhelyzet elmúlik, helyreáll a testben az egyensúlyi állapot. Normalizálódik a stresszhormonok szintje, a légzés, a szívritmus … és befejeződik az emésztés.

Túléltünk egy veszélyes helyzetet!
Ez a program, mint sikeres program elmentésre kerül, hogy legközelebb, hasonló helyzetben, mint kész forgatókönyv pillanatok alatt elérhető legyen. (Erre még később visszatérek.)

A probléma akkor kezdődik, amikor beleragadunk egy stresszhelyzetbe. Az adott szituációt követően napokkal később is, a gondolataink által “vészhelyzetben” tartjuk magunkat, ezzel állandósítjuk a stresszreakciókat. A gondolataink gyakorlatilag átveszik az irányítást felettünk és eközben negatív biokémiai folyamatoknak tesszük ki a testünket.

A probléma másik variációja, mikor a stresszhelyzetek egymást érik az életünkben. Ezzel ugyanazt a megterhelő hatást gyakoroljuk a fizikai testünkre, mint az előbb említett esetben.


Csak akkor ér minket stressz, amikor valóban életveszélybe kerülünk, vagy ha meghalljuk a főnökünk hangját, esetleg ha a csúcsforgalomban értékes időnk percei tűnnek el a semmibe?


Most térnék vissza a túlélőprogramjainkhoz.

Az emlékek a sejtjeinkben energiamintázatokként raktározódnak el, már a kezdetektől.

Így a logikus gondolkodás kialakulása előtti időkből is vannak “emlékeink”, megküzdési stratégiáink.

Nem is kevés. Ezek közül nyilván a romboló emlékek, a hozzájuk kapcsolódó negatív érzelmek azok, amik későbbi életünk során problémát okozhatnak.

Amikor ezek az emlékek és érzelmek ismét aktiválódnak, akkor a kisgyermek szintjén aktiválódnak, úgy ahogy az korábban “elmentésre” kerültek; vagyis 25, 30, 40… éves korban, de nem egy 25, 30, 40… éves racionális gondolkodásának megfelelő szinten!

Mitől aktiválódhatnak ezek az emlékek, érzelmek? Bármitől, amivel kapcsolatban a régi szituációra asszociálunk, és ez nagyon gyakran nem tudatosan történik. Nem csak maga az asszociáció, de a kiváltott érzelem megélése sem feltétlenül zajlik tudatosan.

 Az érzelmeinket megélhetjük:

  • tudatosan:

A bennünk dolgozó érzelmeknek nagyon kicsi töredékét
(egyes vélemények szerint csupán 2%-át) tudjuk tudatos szinten
beazonosítani.

  • tudat alatt:

A tudat alatt megélt érzelmeknél azt tapasztaljuk, hogy
pl. szomorúság van bennünk, de nem tudjuk megnevezni az okát.

  • tudattalanul:

Ezeket az érzelmeket is megéljük, pl. amikor valaki egy semlegesnek
minősülő helyzetben idegesen, csapkodva intézi a tennivalóit.
A reakciójára nincs ésszerű magyarázat, és miközben a környezete
visszajelzi az érthetetlen viselkedést csak ennyit felel:
“Dehogy, nem is vagyok ideges!” és anélkül, hogy felismerné a benne
zajló folyamatokat, kapkodó tevékenységét tovább folytatja.

 


Tehát a stresszhatás
– valódi életveszélyes helyzetek,
– veszélyesnek értelmezett (elkések, mit szólnak majd …) szituációk,
– tudat alatt és a tudattalanul megélt, újra aktiválódott negatív emlékek és érzelmek mentén keletkeznek bennünk, és ne feledjük, hatnak az életminőségünkre.

 


 

Betegségek, mozgási problémák, fájdalmak esetén is a keletkezett blokkok feltérképezése, feloldása a cél, az érzelmi háttér feldolgozása révén. Ehhez a kineziológia széles eszköztára áll a kineziológus rendelkezésére. A kineziológiai kezelésnek az a célja, hogy feloldja azokat a blokkokat, amik az adott témával kapcsolatban, a test öngyógyító mechanizmusának működését korlátozzák, gátolják, ezzel teszi lehetővé az egyensúly helyreállítását.

 

 


 

Dr. Máté Gábor, A test lázadása:

“A legtöbb szülő tényleg feltétel nélkül szereti a gyermekeit, és tényleg azt reméli, hogy sikerül is átadnia ezt a szeretetet. Fontos, hogy ezt tudjuk, még akkor is, ha végeredményben nem ez számít. Ami számít, az a gyerek tudat alatti észleléseinek összessége, amelyek a világgal való kapcsolatának legbelső értelmezésén alapulnak. Ezek az értelmezések a legmélyebb sejtszinten vésődnek be az emberbe, ezek alkotják a biológiai hiedelmeinket, amelyek a legnagyobb mértékben irányítják az érzéseinket, a cselekedeteinket és a reakcióinkat.

És az ilyen tudat alatti hiedelmek által okozott stressz jelentősen hozzájárul a különféle betegségek kialakulásához (…) Bármi legyen is a kezelés, a gyógyulás lényege abban rejlik, ami belül van. Az embernek a gyógyulás érdekében meg kell változtatnia a belső milliőjét. (…)

A kezelések bármely fajtáját választják is az emberek (…) a gyógyulás kulcsa minden esetben az egyén tudatos, szabad és önálló választása.”

 


 

 

A KINEZIOLÓGIA NEM DIAGNOSZTIZÁL.
A BETEGSÉGEK KEZELÉSÉBEN KIEGÉSZÍTŐ TERÁPIAKÉNT ALKALMAZHATÓ.
NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST.

A kineziológia a kiegyensúlyozott energiaáramlás útjában álló akadályok feloldását célozza, beindítva a szervezet öngyógyító mechanizmusát.

 

 

 

 

 

Cimkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A weboldal cookie-kat (sütiket) használ. Az oldal további böngészésével elfogadja ezt az eljárást.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close