“A stressz nem idegfeszültség – mutat rá Selye. – A stressz reakciói olyan alacsonyrendű állatoknál is előfordulnak, amelyeknek egyáltalán nincsenek idegrendszerük (…) Sőt, a stressz még  a testen kívüli sejtkultúrákban is felidézhető.”

A stressz: a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre (Selye János meghatározása alapján).
A stresszt kiváltó okot stresszornak nevezzük, az emberek ezekre adott válaszai a stresszreakciók. A stressz nem olyasmi, amit el kell kerülni. Valójában nem is lehet. Az abszolút stresszmentes állapot a halál. Lényegtelen, hogy a stresszor maga kellemes-e vagy kellemetlen. Hatása kizárólag attól függ, hogy mennyire veszi igénybe a szervezet alkalmazkodóképességét. Fontos megemlíteni, hogy a szervezet alkalmazkodóképessége, vagy adaptációs energiája véges és kimeríthető. A szervezetnek a stressz hatására mindig a leggyengébb “láncszeme” (szív, vese, gyomor …) szakad el, jóllehet minden rész egyaránt ki volt téve a hatásnak.

“Selye felfedezte, hogy a stressz biológiai hatása elsősorban háromféle szervet, ill. szövetet érint:
– a hormonrendszert – látható elváltozásokat okozva a mellékvesében;
– az immunrendszert – számos immunsejtet tartalmaz a lép, a csecsemőmirigy, a nyirokcsomók; végezetül változást idéz elő
– a belek és a gyomor nyálkahártyájában.”

Stresszt azok a dolgok okoznak, amelyekkel szemben gátoltságot, félelmet és ezekből eredő cselekvőképtelenséget érzünk.

A stresszre adott érzelmi reakciók többek között az alábbiak lehetnek:
Szorongás (aggódás, félelem, feszültség), harag, agresszió, levertség, depresszió, fásultság …
A stresszre adott fizikai reakciók:
Fejfájás, izzadás, remegés, súlyos esetben ájulás … a stresszre az egész szervezetünk reagál.

Amennyiben a stresszt feldolgozzuk, életünkre gyakorolt hatása csökken vagy megszűnik