Kineziológia

A kineziológia azzal, hogy rávilágít a problémák gyökerére és feloldja a blokkokat, az egészség, a lelki egyensúly helyreállítását teszi lehetővé mellékhatások nélkül.

 


A kineziológia hozzájárul

  • A testi-lelki egészség és egyensúly létrehozásához és fenntartásához.
  • Az önbizalom és az önértékelés növeléséhez.
  • A képességek kibontakoztatásához.dreamstimeextrasmall_10863000
  • A célok megvalósításának útjában álló, belső akadályok azonosításához, feloldásához.
  • A stresszhelyzetek, félelmek kezeléséhez.
  • Önmagunk jobb megismeréséhez, a tudatosság fejlesztéséhez.
  • A munkahelyi, családi konfliktusok rendezéséhez.
  • Az energiaszint növeléséhez.
  • Az életminőség javításához.

A kineziológia hatékonyan és gyengéden oldja fel a negatív érzelmek mentén, az energiarendszerben keletkezett blokkokat. Ez a rendszer az akupunktúrás pontokon keresztül stimulálható.

 


A kineziológiai munka során dolgozunk
– az érzelmekkel,
– a gondolatokkal – hitrendszerekkel,
– a fizikai testben lerakódott feszültségekkel.
Az energetikai kineziológia rendszer gerincét a problémával kapcsolatos idegrendszeri struktúrák stresszmentesítése képezi.

 


Mindannyian rendelkezünk öngyógyító mechanizmussal, de nem mindig tudjuk élvezni áldásos hatását, mert működését jelentős mértékben befolyásolja a stressz.

Amikor stresszt említünk, többnyire a főnökünk, a párunk, a szomszédunk, esetleg a kifizetetlen számláink, vagy a forgalmi dugóban, bosszankodással töltött időnk jut eszünkbe.

A stressz alapvetően a túlélésünket hivatott szolgálni.

Amikor veszélyes helyzetbe kerülünk, az idegrendszerünk felkészít minket, helyzettől függően a menekülésre vagy a harcra. Ilyenkor stresszhormonok szabadulnak fel, felgyorsul a szívverés, a légzés …stb., miközben azok a “működések”, amik a túlélés szempontjából ráérnek (pl: emésztés), azok lelassulnak, háttérbe szorulnak.
Ez zajlik a szervek szintjén.
Mi történik a sejtek szintjén? A sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez, vízhez, tápanyaghoz …stb., vagyis a stressz ezen a szinten is jelentős hatással bír.

Amikor a vészhelyzet elmúlik, helyreáll a testben az egyensúlyi állapot. Normalizálódik a stresszhormonok szintje, a légzés, a szívritmus … és befejeződik az emésztés.

Túléltünk egy veszélyes helyzetet!
Ez a program, mint sikeres program elmentésre kerül, hogy legközelebb, hasonló helyzetben, mint kész forgatókönyv pillanatok alatt elérhető legyen. (Erre még később visszatérek.)

A probléma akkor kezdődik, amikor beleragadunk egy stresszhelyzetbe. Az adott szituációt követően napokkal később is, a gondolataink által “vészhelyzetben” tartjuk magunkat, ezzel állandósítjuk a stresszreakciókat. A gondolataink gyakorlatilag átveszik az irányítást felettünk és eközben negatív biokémiai folyamatoknak tesszük ki a testünket.

A probléma másik variációja, mikor a stresszhelyzetek egymást érik az életünkben. Ezzel ugyanazt a megterhelő hatást gyakoroljuk a fizikai testünkre, mint az előbb említett esetben.


Csak akkor ér minket stressz, amikor valóban életveszélybe kerülünk, vagy ha meghalljuk a főnökünk hangját, esetleg ha a csúcsforgalomban értékes időnk percei tűnnek el a semmibe?


Most térnék vissza a túlélőprogramjainkhoz.

Az emlékek a sejtjeinkben energiamintázatokként raktározódnak el, már a kezdetektől.

Így a logikus gondolkodás kialakulása előtti időkből is vannak “emlékeink”, megküzdési stratégiáink.

Nem is kevés. Ezek közül nyilván a romboló emlékek, a hozzájuk kapcsolódó negatív érzelmek azok, amik későbbi életünk során problémát okozhatnak.

Amikor ezek az emlékek és érzelmek ismét aktiválódnak, akkor a kisgyermek szintjén aktiválódnak, úgy ahogy az korábban “elmentésre” kerültek; vagyis 25, 30, 40… éves korban, de nem egy 25, 30, 40… éves racionális gondolkodásának megfelelő szinten!

Mitől aktiválódhatnak ezek az emlékek, érzelmek? Bármitől, amivel kapcsolatban a régi szituációra asszociálunk, és ez nagyon gyakran nem tudatosan történik. Nem csak maga az asszociáció, de a kiváltott érzelem megélése sem feltétlenül zajlik tudatosan.

 Az érzelmeinket megélhetjük:

  • tudatosan:

A bennünk dolgozó érzelmeknek nagyon kicsi töredékét
(egyes vélemények szerint csupán 2%-át) tudjuk tudatos szinten
beazonosítani.

  • tudat alatt:

A tudat alatt megélt érzelmeknél azt tapasztaljuk, hogy
pl. szomorúság van bennünk, de nem tudjuk megnevezni az okát.

  • tudattalanul:

Ezeket az érzelmeket is megéljük, pl. amikor valaki egy semlegesnek
minősülő helyzetben idegesen, csapkodva intézi a tennivalóit.
A reakciójára nincs ésszerű magyarázat, és miközben a környezete
visszajelzi az érthetetlen viselkedést csak ennyit felel:
“Dehogy, nem is vagyok ideges!” és anélkül, hogy felismerné a benne
zajló folyamatokat, kapkodó tevékenységét tovább folytatja.

 


Tehát a stresszhatás
– valódi életveszélyes helyzetek,
– veszélyesnek értelmezett (elkések, mit szólnak majd …) szituációk,
– tudat alatt és a tudattalanul megélt, újra aktiválódott negatív emlékek és érzelmek mentén keletkeznek bennünk, és ne feledjük, hatnak az életminőségünkre.

 


 

Betegségek, mozgási problémák, fájdalmak esetén is a keletkezett blokkok feltérképezése, feloldása a cél, az érzelmi háttér feldolgozása révén. Ehhez a kineziológia széles eszköztára áll a kineziológus rendelkezésére. A kineziológiai kezelésnek az a célja, hogy feloldja azokat a blokkokat, amik az adott témával kapcsolatban, a test öngyógyító mechanizmusának működését korlátozzák, gátolják, ezzel teszi lehetővé az egyensúly helyreállítását.

 

 


 

Dr. Máté Gábor, A test lázadása:

“A legtöbb szülő tényleg feltétel nélkül szereti a gyermekeit, és tényleg azt reméli, hogy sikerül is átadnia ezt a szeretetet. Fontos, hogy ezt tudjuk, még akkor is, ha végeredményben nem ez számít. Ami számít, az a gyerek tudat alatti észleléseinek összessége, amelyek a világgal való kapcsolatának legbelső értelmezésén alapulnak. Ezek az értelmezések a legmélyebb sejtszinten vésődnek be az emberbe, ezek alkotják a biológiai hiedelmeinket, amelyek a legnagyobb mértékben irányítják az érzéseinket, a cselekedeteinket és a reakcióinkat.

És az ilyen tudat alatti hiedelmek által okozott stressz jelentősen hozzájárul a különféle betegségek kialakulásához (…) Bármi legyen is a kezelés, a gyógyulás lényege abban rejlik, ami belül van. Az embernek a gyógyulás érdekében meg kell változtatnia a belső milliőjét. (…)

A kezelések bármely fajtáját választják is az emberek (…) a gyógyulás kulcsa minden esetben az egyén tudatos, szabad és önálló választása.”

 


 

 

A KINEZIOLÓGIA NEM DIAGNOSZTIZÁL.
A BETEGSÉGEK KEZELÉSÉBEN KIEGÉSZÍTŐ TERÁPIAKÉNT ALKALMAZHATÓ.
NEM HELYETTESÍTI AZ ORVOSI KEZELÉST.

A kineziológia a kiegyensúlyozott energiaáramlás útjában álló akadályok feloldását célozza, beindítva a szervezet öngyógyító mechanizmusát.