Érzelemmolekulák

Eddig a testelme kommunikációs rendszerét alkotó két alapvető összetevőről – a receptorokról és a libudapest kineziológia 12gandokról – beszéltünk. Az utóbbiakat “érzelemmolekuláknak” neveztem el. Kérdés azonban, hogyan találnak ezek ketten egymásra a sejt közötti állomány végtelen térségein keresztül, miként kapcsolódnak össze, majd hogyan továbbítják a sejttevékenységet és ezzel együtt a szervezet egészének működését befolyásoló információt?

A két alapelem közötti vonzást a receptorspecifitásnak nevezett jelenség magyarázza, ami annyit tesz, hogy minden egyes receptor felépítésének egyetlen ligand felel meg. E kettő úgy kapcsolódik egymáshoz, ahogyan a kulcs illik a zárba. A “kulcs”, azaz a peptid addig vándorol, mígnem ráakad a neki tökéletesen megfelelő “zárra”, vagyis receptorra. S amint a kulcs a zárba illeszkedik a zár és ezzel együtt a sejt is megnyílik, a jel behatol a sejtbe, és ott meghatározott tevékenységet indít el… Bár ez a modell nagyjából és egészében helytálló, mostanra dinamikusabb kapcsolatot képzelünk el ligand és receptor között, ami azt jelenti, hogy a kettejük közt fellépő vonzást sajátos rezgés kíséri. A sejtfelszíni receptor állandó mozgásban van, s folyvást alakot vált. Ennek a táncnak az ütemére hangolódik rá a ligand, Az összeillő párok együtt rezegnek tovább ugyanazon frekvencián …

Olyan ez, mint amikor két különböző gitáron megpendítenek egy-egy húrt ugyanabban a helyiségben, s egymásra rezonálva ugyanazt a hangot adják majd ki. Így rezegnek együtt a peptidek is receptorpárjukkal, s összekapcsolódva így pendítik meg az adott érzelmi hangnemet. Így születik a sejtek muzsikája.

Szóltam már arról, hogy az érzelmek közvetítenek a test és az anyagtalan tudat között, s ez a kapcsolat a receptorok felszínén jön létre. A szóban forgó érzelem rezgést gerjeszt, s ez az anyagi világban beindítja receptor és ligand kapcsolódását. Ezért nevezem hát a peptideket az érzelmek molekuláinak…
Mi következik ebből?

A szervezet egészét tekintve, a receptorok a jelmolekulák dinamikus célpontjai, amelyek a külvilág ingereivel összhangban befolyásolják életműködéseinket. Az érzelmek hatással vannak ezekre a molekulákra, amelyek azután visszacsatolva megszabják további érzéseinket. Példa erre, hogy a receptorok száma és fogékonysága sem állandó, mindkettő annak függvénye, milyen gyakran kötődnek hozzájuk peptidek vagy más információszállító anyagok.

Összefoglalóan tehát leszögezhetjük, hogy szervezetünkre kihatással vannak azok az érzelmek, amelyeket átélünk.”

 

A zene, ez a rendezett rezgés a ligandok kikerülésével egyenesen a receptorral pendülhet egy hullámhosszon, azaz olyan hatást válthat ki, akár egy peptid, valamiféle külső szer vagy belső érzelem. A hangok rezgésszáma beindítja a receptorok működését, és ezzel az egész sejttevékenységet. Ez a muzsika gyógyító hatásának titka.

 

 

(Forrás: Candace B. Pert: Érezd magad istenien! (2007 (40-42, 127.old))




Comments are Closed