Érdekességek

Emil Coué (1875 – 1926)

” A tudat küszöbe alatt szerveződnek azok a parancsok, amelyek a bölcsőtől a sírig, a nap minden percében irányítják a sorsunkat és cselekedeteinket.
A mély-tudat, akarat és szándék útján nem befolyásolható.
Parancsai és törvényei mégis életünk és halálunk, bukásunk és felemelkedésünk teljes jogú irányítói.
Sok ember azt gondolta, és gondolja ma is, hogy ő, kizárólag csakis ő, a saját sorsa irányítója.
Végül ki fog derülni, hogy mozdulatai, ötletei, hirtelen vagy megfontolt elhatározásai előre megírt tudatalatti programok csupán.
Sokan végül még azzal is megelégednének, hogy csak egészen csekély beleszólási jogot kaphassanak életük irányításába.
A lehetőség adott. Ismerjük meg a mély-tudat hatalmát, és éljünk a szabad akarta lehetőségével!”

Figyelj és hallgass meg
Agnes Beguin

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.

 

Mit “varázsoltunk” magunknak?

“Hogy lelkünkben hol lakik a Varázsló, nem tudni, de bűvészetének “front-vonala” a tudat és tudattalan határán van.
Lélektanilag ugyanis itt van az az átváltási sáv, amely a láthatatlan szellemi (energia-) világot összeköti a földi (anyagi) világgal.
Innen tud a gondolat tetté, az energia anyaggá és a vágy sorssá alakulni.
De hogy melyik gondolatunk, vágyunk és hit-energiánk válik valósággá a sok közül, arra csak azt tudom mondani:
a legerősebb.Mindig a legerősebb!
Ahogy százmillió ondósejtből végül is a legélettelibb csapódik a petesejtbe és teremt benne új életet,
gondolataink közül is a legerősebb lesz mindig a győztes.
A sorsteremtő gondolatcsírák a mélyből indulnak.
De hogy melyik győz végül is a sok közül?
Füst Milán azt mondja: “A legerősebb szenvedély dönti el.”
Ez igaz.
A gond ott van, hogy ezt a “legerősebb szenvedélyt” nemigen ismerjük magunkban.
Utólag derül ki, mi volt az, amikor már életté, sorssá vált.
Amikor már létrejött a varázslat.
Ezért érdemes először nem a lelkünket, hanem az életünket vizsgálni.
Itt ugyanis már szemmel látható, hogy mit “varázsoltunk” magunknak.
Nézd meg, hogyan élsz, kivel élsz, mi történik veled, milyen mesévé szövődött az életed, s milyen szereplőkkel – s ebből visszakövetkeztethetsz a Varázslódra.
Drámaírói tapasztalatom, hogy egy színpadi hős lelkét nem abból ismerem meg, amit mond magáról, vagy amit mások mondanak róla, hanem mindig abból a meséből, amelyet maga köré idéz. A cselekedeteiből. A történetéből, amit él.
Mert életünket nem csupán passzívan éljük, hanem aktívan előidézzük.
Élni csodálatos mutatvány.
De a nyulat, amit a cilinderben találunk, mi magunk tettük bele.
Akkor is, ha nem emlékszünk rá.
Akkor is, ha kiderül róla, hogy nem nyúl, hanem szörnyeteg.

(forrás: Müller Péter: TITKOS TANÍTÁSOK   ALAPKÉRDÉSEK – VÉGSŐ VÁLASZOK)

 

Megbocsátásról …

“Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire sem érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát, sértettségét és valamennyi lelki gubancát maga mögött hagyva elengedi az egészet: az az aphiémi” (= elküldeni, elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni).

Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy … vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás.

Nincs benne semmi színjáték, póz, vallásosság és főleg méricskélés.

A gyűlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember, mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával.

Hagyja elmerülni, eltűnni, az örök feledés homályába borulni.

Nem foglalkozik vele többé, nem dédelgeti magában, nem szenved miatta.

Eldobja, mint egy cigarettacsikket. Nem szívja tovább: így is sokáig rongálta vele a tüdejét.

A megbocsátás egy letapadás megszüntetése.”

(forrás: Müller Péter: TITKOS TANÍTÁSOK   ALAPKÉRDÉSEK – VÉGSŐ VÁLASZOK)

 

„ … A kineziológia segíti a gyermekeket a tanulásban

A gyermekeknek napi kötelességük iskolába menni, emiatt sok családban már reggel kezdődik az őrület, a rossz hangulat. Az édesanya feladata gondoskodni arról, hogy a gyerek idejében érjen az iskolába. Ez a reggeli felkelésért folytatott küzdelemmel és az elkészüléssel kezdődik. A gyerek húzza az időt, reggeli közben játszik, és még a megfelelő könyveket is elfelejti magával vinni. Tehát az anyára a felkeléstől az elindulásig óriási teher nehezedik.

A gyerek esetében ez az iskolában folytatódik. A tantárgyak óránként váltakoznak, rövid szünetekkel. Hogyan használják ki a szünetet? Legtöbbször egyáltalán nem úgy, hogy a tanuló energetikailag feltöltődjön és a következő körben koncentráltan tudjon együttműködni.

Általában ismert, hogy az órák múlásával a koncentráció csökken. A figyelem elkalandozik. Energetikailag az alábbi képet kapjuk, ha a koncentráció csökken:

-Kikapcsol a szemenergia: a gyerek sem az olvasásból, sem a táblára írt szövegből nem tud információt felvenni. Helyesírási hibákat ejt, bár nagyon-nagyon igyekszik (az igyekvés azt jelenti „magát fárasztja”)

-Kikapcsolt fülenergia: a gyermek csak meghallgatni tud. Ez azt jelenti, hogy a tanító szavai egyik fülén bemennek, a másikon meg ki. Az agy általi feldolgozás nincs jelen. Akkor ugyanis arra lenne szükség, hogy a gyerek odahallgasson.

-Kikapcsolt agyféltekék: vagy egy tárgy különös kedvelését, vagy a különös ellenszenvet jelentik. Ez megmagyarázza, hogy egy gyerek miért nagyon jó pl. a tornában, zenében és a rajzolásban, és ugyanakkor nagy nehézségei vannak a matematikával, nyelvekkel és más tantárgyakkal. Ebben az esetben a gyerek főként az intuitív felével dolgozik. Hiányzik az analitikus fél, és ezzel együtt a logikus gondolkodás. Ha az analitikus félre van szükség, akkor megmutatkozik az imbalansz. Koncentrációs nehézségek, kedvetlenség, fáradtság, könnyek, alvászavar, idegesség stb. lépnek fel.

Az iskolai „rossz teljesítmény” okozta feszültség otthon folytatódik. A szülők a gyereknek segíteni szeretnének, különórák, kiegészítő gyakorlás, fenyegetés, ígérgetés – minden nagyágyú felvonultatva, jellemző módon, csekély eredménnyel. A szülőket nagyon megterheli, ha gyermekük nehezen tanul, fogyatékos a tanulási képessége, bár különben a fejlődése teljesen normális. A probléma csak akkor merül fel, amikor a gyerek iskolába kezd járni. Az édesanya rendszerint teljesen kiborul délutánra, mire az édesapa hazatér. A házi feladat órákig húzódó megírása is felőrli az anyát. A gyermek egyéb igényeire (játék, pajtások meglátogatása) igen rövid idő jut csak. A fáradságosan megtanultak a következő napi felkeléskor már feledésbe merülnek. A rossz jegyek mindig újra és újra frusztrálják, a gyermek kiszolgáltatott az állandó növekvő terhelésnek.

Ismerek gyerekeket, akik, jól-rosszul, szünidőtől szünidőig élnek. A közbülső idő megerőltetésben, félelemben, kétségekben és rezignációval telik. Mit tehetünk ilyen esetben? Ahhoz, hogy teljesen a tevékenységünkre tudjunk koncentrálni, mindkét agyféltekénket, továbbá szemünket és fülünket is „be kell kapcsolnunk”. Játszva el tudjuk végezni teljes odafigyeléssel munkánkat, ha energiánkat segítjük…”

(forrás: Kim da Silva / Do-Ri Rydl: Kineziológia)

 

Irritábilis bélszindróma, Reflux és a stressz

“Az IBS-t és a meghatározhatatlan hasi fájdalmat régebben – hacsak nem tekintették puszta képzelődésnek – a belek rendezetlen összehúzódásainak számlájára írták. (…)

A bél messze nem csak az emésztőrendszerünk egyik eleme. Egyben egy saját idegrendszerrel rendelkező érzékelőeszköz is, amely kapcsolódik az agy érzelmi központjához. Mindenki számára egyértelmű, hogy miért nevezik a felkavaró eseményeket „gyomorszorítónak”. A hasi érzetek, legyenek bár kellemesek vagy kellemetlenek, természetes testi reakciók: segítenek értékelni, hogy mi történik körülöttünk, és tájékoztatnak arról, hogy éppen veszélyben vagyunk-e. A hányinger, a hasfájás, avagy épp a gyomor kellemes bizsergése irányt mutat élményeink értelmezésében. (…) Működése elválaszthatatlan a pszichológiai folyamatoktól, amelyek révén a környezetből érkező ingereket értékeljük és reagálunk rájuk. Nem véletlen tehát, hogy a lelki tényezők nagymértékben befolyásolják, hogy a bél képes-e megőrizni az egészséges nyálkahártya-felületet, mint ahogy az sem, hogy a bélrendszer gyulladással, sőt rosszindulatú elváltozásokkal szembeni ellenállóképességét is nagyban veszélyezteti az érzelmi stressz.(…)

A bélrendszert mintegy százmillió idegsejtből álló rendszer hálózza be – csak a vékonybelünkben annyi idegsejt van, mint az egész gerincünkben! Ezek az idegsejtek nemcsak a táplálék megemésztését, fölszívódását és az ürülék eltávolítását koordinálják, hanem fontos részét képezik érzékelőrendszerünknek is. (…)

Ha túl sok „gyomorszorító tapasztalatnak van kitéve az ember, az túlérzékennyé teheti az idegrendszerét. A fájdalomvezetés a gerincvelőn át a bél és az agy között módosul a pszichés trauma hatására. Az érzőidegek már a gyöngébb ingert is vezetni kezdik. Minél nagyobb a korábbi trauma, annál inkább csökken a fájdalomküszöb. Az érzékennyé vált személynél már a bélben normálisan termelődő gázmennyiség és az ezzel járó normális mértékű nyomás is fájdalmat okozhat.

 Reflux

…a tünetek – az érzet – minden esetben az agy és az emésztőrendszer együttműködése révén jönnek létre. Az egészséges és a refluxos személyeket összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy az utóbbiaknál nyugalmi állapotban a nyelőcső záróizma kevésbé feszült, mint az egészségeseknél. Tehát a záróizom elgyöngül, nem végzi tökéletesen a dolgát, és ez gyakoribb savvisszajutáshoz vezet.
Na de mi köze a refluxhoz az agynak és az elmének? A kapcsolat hátterében a bolygóideg áll, mely az alsó nyelőcsőszakasz izmainak tónusáért felelős. A bolygóideg működését viszont a hipotalamusz befolyásolja. A köztiagynak ez a része (…) jeleket fogad a prefrontális agykéreg emocionális központjaiból, amelyekre pedig nagy hatást gyakorol a stressz. A reflux esetében (…) egyszerre alacsonyabb a fájdalomküszöb, a záróizom pedig gyöngébb a kelleténél. Mindkét jelenség szoros összefüggésben áll a stresszel.”

(forrás: Dr. Máté Gábor: A test lázadása)