Az agyintegráció hiánya

“A tanulók német dolgozatot írnak. Háromoldalas dolgozatot kell írni három téma közül választva. 50 perc áll rendelkezésükre. Figyeljük meg Martina és Mario viselkedését. Martina gyorsan dönt a téma mellett. Csak ír és ír, a mondatok gyors egymásutánban kerülnek a papírra. Amikor az idő lejár, még egy utolsó mondatot papírra vet, és öt teli oldalt ad be. Még rengeteg közölnivalója lenne, és ezért nem maradt ideje, hogy a dolgozatot átolvassa.
Amikor Martina visszakapja a füzetét, az úgy néz ki a sok piros javítástól, mint egy csatamező. Rossz osztályzatot kapott a következő megjegyzéssel: “Jó elbeszélés, sajnos, sok hibával!”
Mariónál egész más a helyzet. Nehezen tudja elhatározni, hogy melyik témát válassza. Végül papírra veti a címet, hosszú ideig nem történik semmi. Mario rágja a tollát, és nézelődik maga körül. Hirtelen leír néhány mondatot, de ugyanolyan gyorsan abbahagyja. Megállapítja, hogy nem a helyes témát választotta, áthúzza eddigi munkáját, és egy másik címet választ. A dolgozat beadásáig üggyel-bajjal egy oldalt ír tele. Amikor Mario visszakapja a füzetét, akkor a füzetben nincs javítás, mégis rossz jegyet kapott – a következő megjegyzéssel: “Jól kidolgozott, de a téma, sajnos, téves.”

budapest kineziologia 02

Hogyan következhetett be ez a reakció? A dolgozat miatt a test stresszhelyzetbe került. Végül is itt jegyre megy a dolog.
Reszkető térdek, a hasban furcsa érzés: “Óh, bárcsak már túl lennék rajta!”
Hirtelen nem értjük a kérdést: Amit még tegnap a felelésnél tudtunk, ma a vizsgán már elfelejtjük.
Alig van vége a vizsgának, ismét emelkedik energiapotenciálunk, mert a vizsgastressz megszűnt. Már tudunk a kérdésre válaszolni, de sajnos késő.
Ha a példánkat megnézzük, akkor a két esetnek oka a következő: a vizsgastressz miatt a dolgozatírás alatt Martina intuitív agyféltekéje átvette a vezetést és a kontrollt. Ebből származott a fantázia és a jó fogalmazás képessége. Martina mondatai mégis tele voltak helyesírási hibákkal. Hogy ezeket észrevegye, ahhoz az analitikus agyfélteke potenciáljára lett volna szüksége, mert ott van a logika, a megértés és az                                       időérzék.
Mariónál ez épp fordítva volt. Az ő esetében az analitikus hemiszféra vette át a vezetést. Nem követett el helyesírási hibát, és pontosan készen is lett, azonban mégsem jutott eszébe, hogy az általa választott témáról mit is írjon, mert a fantázia és a fogalmazási készség az intuitív agyféltekéhez tartozik.
Ha nehéz helyzetekben az agyintegrációt meg tudjuk őrizni, akkor is van egy kis “vizsgadrukkunk”. De még sem ájulunk el, és meg tudjuk oldani a helyzetet.”

 

(forrás: Kim da Silva / Do-Ri Rydl: Kineziológia (1994) 82.old.)




Comments are Closed